Weboldalunk cookie-k használ, ezzel javítva a felhasználói élményt. Oldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A mi történetünk

A mi történetünk Személyes történeteinkkel, tapasztalatainkkal rengeteget segíthetünk egymásnak, ezért ha úgy gondolod, szeretnél olvasói levelet megosztani közösségünkkel, ne habozz! Az info@segitsjatszani.hu címünkre örömmel fogadunk minden történetet TSMT torna, mozgásproblémák, SNI, iskolaérettség, ADHD, viselkedészavarok - témakörökben. Fogadjátok szeretettel olvasónk levelét!


Kálváriánk az óvodában kezdődött, amikor eljött a pillanat, hogy iskolába szerette volna küldeni az óvónő a fiamat. Augusztusi születésű, ezért én úgy gondoltam, jó volna, ha egy évet még maradna és érettebben kezdené az iskolát. Szellemileg készen állt, kicsi kora óta minden érdekelte és a memóriája is nagyon jó. Magától megtanult olvasni és a számolás is nagyon jól ment neki, de sajnos a viselkedésével gondok voltak. Nehéz volt hosszabb ideig lekötni, és ha elkezdett unatkozni, akkor jött a zajongás, rendetlenkedés.  Ilyenkor a fiúk többsége csatlakozott hozzá és nagy felfordulás lett a csoportban. A nevelési tanácsadó volt az első állomás, ahol iskolaérettségi vizsgálaton vettünk részt. Embert, fát és virágot kellett rajzolni, az én gyerekem egy trolibuszt rajzolt utasokkal, mert ezt jobb ötletnek találta. Ott TSMT tornát és iskola-előkészítő fejlesztést ajánlottak. Mind a két foglalkozás nagyon jó hatással volt a fiamra. Egy kedves fejlesztő pedagógust kaptunk, akinek sikerült játékos feladatokkal lekötni a gyereket és sok hasznos dolgot tanult, amit most az iskolában kamatoztatni tud. Heti egy alkalommal jártunk és mindig lelkesen várta, hogy mikor megyünk Éva nénihez. 

A TSMT tornát szívből ajánlom mindenkinek. Nálunk főként a koncentráló képesség fejlesztésére volt pozitív hatással. Itthoni feladatokat is kaptunk, amit mindig lelkiismeretesen elvégeztünk. 

Az óvónő nem fogadta kitörő örömmel, hogy még egy évet maradunk, így elküldött ADHD kivizsgálásra is. Nem igazán tudtam akkor, hogy ez mit is jelent. Interneten olvastam róla, de már akkor úgy gondoltam, hogy ez nem érint minket. Elmentünk a Bethesdába egy kedves pszichológus hölgyhöz, ő adott feladatokat, beszélgetett velünk és megállapította, hogy semmi baja a gyereknek, csak unatkozik az óvodában. Azt tanácsolta, hogy kapjon plusz feladatokat az oviban és ha nem fog unatkozni, nem lesz gond vele. 
Többé-kevésbé ez meg is valósult, átvészeltük az utolsó évet és kezdődött az iskola. Az iskolában az első pár hónap nehezebben telt, de mára belerázódott. Az osztály legjobb tanulója, tanulmányi versenyekre jár... A viselkedése nem mindig 100 %-os, de alakul. Versenyszerűen sportol, ahol le tudja vezetni a feszültséget. 

Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy álljunk ki az igazunkért, mert a szülő ismeri legjobban a saját gyerekét! Megértem az óvónőt is, nem lehet könnyű, ha vannak "különc" gyerekek a csoportban, de valószínűleg egy kis kedvességgel és odafigyeléssel csodákat lehet elérni minden gyereknél. 

Remélem a mi történetünk segít és erőt ad másoknak is. Kitartás, van fény az alagút végén! 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: beszéljük meg

Keresés